Anarchy in Sétáló utca, avagy kukából eszünk majd

Mostanság a buszmegállókban anarchista plakátokat véltem felfedezni.  Érdeklődve olvastam őket, már csak azért is, mert sokat kellett várnom a 148-asra szombaton.  Igazándiból nem tudnék határozott álláspontot foglalni az anarchizmus ellen, vagy mellett, mivel nem vagyok nagy szakértője a dolognak - bár tanácstalanságom azt jelzi, hogy épp itt az ideje utánanézni, nehogy ilyen tájékozatlanul érjen a féltégla.

Ami nagyon megragadott, az valahogy így szólt (sajnos szó szerint nem tudnám idézni): nincs szükség szupermarketekre, kukából eszünk.  Gondolom, a szupermarket alatt nem csak a nagyokat, de a kisebbeket is értik.  A sarki kisboltokat nem tudom hova számítják.  Gondolom, a kukából evés alatt az említett boltok kukáiba kidobott, lejárt szavatosságú élelmiszer elfogyasztására gondolnak, ami igazándiból bevett szokás. (Arról most ne beszéljünk, hogy nálunk még az aznap lejáró árukat is el tudják adni 50% kedvezménnyel, míg tőlünk nyugatabbra az bizony tuti kuka-kategória.)

Ajjaj, és honnan leszen kukába dobott élelmiszer, ha nincs szupermarket/bolt/olyan ember, aki ott vásárol.  Na, ezt mondják meg nekem!

A többit még elolvasom, hátha rágódhatok rajta egy kicsit.  Amúgy meg, ha valaki az említett csoport tagjai közül esetleg olvassa ezt a bejegyzést, legyen szíves írjon nekem, mert őszintén, és komolyan szeretnék megtudni egyet, s mást.  Előre is köszönöm!  És ezt most nem cinizmusból, hanem tudásvágyból írom.

Fenntartható fejlődés és Csepel

A Dennis Meadowszal készített interjú kapcsán (HVG Plusz, Fenntartható fejlődés) újfent elgondolkodtam: mit tehetek én, mint átlagember, és mi az, amitől már úgy néznek rám, mint egy űrlényre.

Az amerikai tudós szerint olyan, hogy fenntartható növekedés (hiába emlegetík ezt lépten-nyomon) nem is létezhet, mert már így is túl sok az ember (minden tartozékával) a természetnek, nemhogy még nőjön a létszámunk, no meg a javaink száma.

Ok, spórolok a vízzel (fürdővíz WC-be hurcolása), spórolunk az árammal, környezetbarát tisztítószereket használunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, nem járunk autóval, nem veszünk előrecsomagolt ételt, nem dobunk ki semmit, ami még felhasználható, van komposztunk, használt játékokat veszünk, nem cserélünk telefont, csak tízévente, textilszatyorral járok vásárolni, stb., stb.

DE: gázzal fűtünk, és nincs pénzünk passzív ház építésére (pedig mennyire szeretnék egyet!), még akkor sem, ha 30 éven belül megtérülne nekünk is, és a Földnek is.  DE: mi lesz, ha újra dolgozni kezdek, ahol megkövetelik a normális ruhát (nem turkálósat), és ahol rossz hatást kelt egy ósdi telefon, vagy egy házilag összeeszkábált dosszié.  DE: mi lesz ha a fiaim minden erőfeszítésem ellenére is hamburgeren akarnak majd élni, vagy a legújabb divatú ruhákat szeretnék.  Stb., stb.

Egyelőre még a külsőségek számítanak, és jártomban-keltemben nem úgy látom, mintha sokakat érdekelne mi lesz a Földünnkel 20-30-40 év múlva.  Amióta egyszerűsítettük a háztartásunkat, és próbálok a zöld úton haladni sokkal kevesebb dolgot vásárolunk, tágasabbak a polcok itthon, és minden infláció és áremelés ellenére ugyanannyit költünk havonta, mint 3 éve.  Viszont úgy nézem, nem vagyunk divatosak, trendik, és lassan a különc kategóriába kerülünk.  Ráadásul egy folyamatosan elzöldtelenedő környezetben élünk, ahol plazma TV-re, cigarettára, és kis felesekre telik, de minőségi élelmiszerre, és odafigyelésre nem.

A rút kiskacsa és a téli álom

Tudom, hogy a tél (különösen a február) sok mindenről szólhat: szikrázó napsütés a havon, síelés, déltengeri utazás, forralt bor, de nem nekem.  Én ugyanis fázom.  És akkor ne jöjjön nekem senki a "mozogj, és nem fogsz fázni" szöveggel, mert az csak addig érvényes, amíg az ember tempósan mozog.  Namármost, próbáltatok már egy 18 hónapossal tempósan mozogni?????  Reménytelen.  Kb. 500m/h a sebessége, mert annyi néznivalót talál. Anya meg mit csinál?  Fázik.  Vagy sztepp-órát tart a közbeeseő lépcsőkön, vagy helyben fut.  A többi ember meg néz.
Ja, és tempós mozgásról szólván: próbáltatok már egy kiadós síelés, szánkózás, séta után buszmegállóban várakozni.  Fázós.
Szóval, én ilyenkor legszívesebben téli álmot aludnék, mint valami nagy lusta medve.
A rút kiskacsa hogy jön a képbe?  Ilyenkor télen a nemdolgozós, utcán tébláboló anyának (legalábbis nekem) a belbecs jóval fontosabb a külcsínnél.  Vagyis: sapka (ááááááá), sál, kesztyű, vastag kabát (nem ám valami köldökig dekoltált csini darab), két nadrág, és vízálló bakancs/csizma.  Viszont mindezektől rút kiskacsa lesz az ember lánya, aki alig várja a tavaszi ruhacserét.  A plusz kilók ledobásáról most nem beszélek.

Mai alkotás

A mai nap a beszélgetésről, az együttjátszásról, a hólapátolásról, és a varrásról szólt.  Az utóbbi többek közt jelentette apró emberkék elszakadt anorákjainak megvarrását, és amíg még a legózás áhítata kitartott gyorsan összeöltöttem ezt a hajcsatot is.

Alapanyaga: egy hajcsat-alap, némi nagy hirtelen előkapott barna szalag, és Askja (http://www.askjakucko.blogspot.com/) gyönyörű horgolt virágai.  A végeredmény egy melengető színvilágú hajcsat lett.  Sajnos a kép, amit csináltam nem adja vissza a színeket :-(  Ebbe még bele kell jönni.

Miért is?

“The story is not in the words; it's in the struggle.” 
 - Paul Auster, The New York Trilogy


Miért is született meg ez a blog?  Szeretném megragadni az időt, valamiféle nyomát hagyni a mindennapos történéseknek a magam számára is.  Azt hiszem, ezt főleg az igényli, aki mint én is, itthon van két picivel.  Ilyenkor néha az az érzése támad az embernek, hogy "nem csinál semmit".  Pedig hát, éppenhogy folyton csinál valamit, és mire feleszmél újra eltelt egy nap.

És még miért?  Mert sokszor vannak gondolatok, amelyek elragadnak, és leírnám, továbbgondolnám őket mielőtt elszállnának.  Ráadásul, hátha másoknak is hasznosak lehetnek, vagy együtt átgondolva még többet adnának.

Mire lesz jó még (remélem)? Ha valami érdekesre akadok, továbbadom.

Zöldet akarok

Bármi jöhet, ami zöld.  Friss tavaszi fű, spenót, mohazöldre festett gyapjú, illatos erdei fenyő, smaragdzöld gyöngyök, moszat.  Csak úgy. a sok fehér ellentéteként.