A Dennis Meadowszal készített interjú kapcsán (HVG Plusz, Fenntartható fejlődés) újfent elgondolkodtam: mit tehetek én, mint átlagember, és mi az, amitől már úgy néznek rám, mint egy űrlényre.
Az amerikai tudós szerint olyan, hogy fenntartható növekedés (hiába emlegetík ezt lépten-nyomon) nem is létezhet, mert már így is túl sok az ember (minden tartozékával) a természetnek, nemhogy még nőjön a létszámunk, no meg a javaink száma.
Ok, spórolok a vízzel (fürdővíz WC-be hurcolása), spórolunk az árammal, környezetbarát tisztítószereket használunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, nem járunk autóval, nem veszünk előrecsomagolt ételt, nem dobunk ki semmit, ami még felhasználható, van komposztunk, használt játékokat veszünk, nem cserélünk telefont, csak tízévente, textilszatyorral járok vásárolni, stb., stb.
DE: gázzal fűtünk, és nincs pénzünk passzív ház építésére (pedig mennyire szeretnék egyet!), még akkor sem, ha 30 éven belül megtérülne nekünk is, és a Földnek is. DE: mi lesz, ha újra dolgozni kezdek, ahol megkövetelik a normális ruhát (nem turkálósat), és ahol rossz hatást kelt egy ósdi telefon, vagy egy házilag összeeszkábált dosszié. DE: mi lesz ha a fiaim minden erőfeszítésem ellenére is hamburgeren akarnak majd élni, vagy a legújabb divatú ruhákat szeretnék. Stb., stb.
Egyelőre még a külsőségek számítanak, és jártomban-keltemben nem úgy látom, mintha sokakat érdekelne mi lesz a Földünnkel 20-30-40 év múlva. Amióta egyszerűsítettük a háztartásunkat, és próbálok a zöld úton haladni sokkal kevesebb dolgot vásárolunk, tágasabbak a polcok itthon, és minden infláció és áremelés ellenére ugyanannyit költünk havonta, mint 3 éve. Viszont úgy nézem, nem vagyunk divatosak, trendik, és lassan a különc kategóriába kerülünk. Ráadásul egy folyamatosan elzöldtelenedő környezetben élünk, ahol plazma TV-re, cigarettára, és kis felesekre telik, de minőségi élelmiszerre, és odafigyelésre nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése