Tudom, hogy a tél (különösen a február) sok mindenről szólhat: szikrázó napsütés a havon, síelés, déltengeri utazás, forralt bor, de nem nekem. Én ugyanis fázom. És akkor ne jöjjön nekem senki a "mozogj, és nem fogsz fázni" szöveggel, mert az csak addig érvényes, amíg az ember tempósan mozog. Namármost, próbáltatok már egy 18 hónapossal tempósan mozogni????? Reménytelen. Kb. 500m/h a sebessége, mert annyi néznivalót talál. Anya meg mit csinál? Fázik. Vagy sztepp-órát tart a közbeeseő lépcsőkön, vagy helyben fut. A többi ember meg néz.
Ja, és tempós mozgásról szólván: próbáltatok már egy kiadós síelés, szánkózás, séta után buszmegállóban várakozni. Fázós.
Szóval, én ilyenkor legszívesebben téli álmot aludnék, mint valami nagy lusta medve.
A rút kiskacsa hogy jön a képbe? Ilyenkor télen a nemdolgozós, utcán tébláboló anyának (legalábbis nekem) a belbecs jóval fontosabb a külcsínnél. Vagyis: sapka (ááááááá), sál, kesztyű, vastag kabát (nem ám valami köldökig dekoltált csini darab), két nadrág, és vízálló bakancs/csizma. Viszont mindezektől rút kiskacsa lesz az ember lánya, aki alig várja a tavaszi ruhacserét. A plusz kilók ledobásáról most nem beszélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése